Az ezoterikus tudás hat alapelve

az AYURVEDA-tól (SHAD-PADARTHA)

SAMANYA

A hasonlóság egyetemes elve (SAMANYA) rávilágít azokra a titokzatos kapcsolatokra, amelyek a hasonlóság révén jönnek létre, és amelyek az Univerzumban is mindenütt megtalálhatóak. Ez pontosan az okkult rezonancia törvénye, ahogyan azt Gregorian Bivolaru jógaoktató a Román Jóga Iskolában kifejtette és elmagyarázta. Az AYURVEDA-ban az azonosságról (SAMANYA) azt állítják, hogy mindig ez az oka az élőlények növekedésének. Ez azért van így, mert a hasonlóság (SAMANYA) okozza az adott rendszerre jellemző energia növekedését azáltal, hogy felerősíti az okkult rezonancia állapotát, amelyet a rezgésbeli hasonlóság létezése vált ki egy másik rezgésbeli fókusszal a MACROKOSMOS-ban. Az AYURVEDA összes gyakorlati alapelve pontosan azért valósítható meg, mert figyelembe vesszük a hasonlóság (SAMANYA) egyetemes elvét, amely az okkult rezonancia törvénye. Ezen az alapon nagyon egyszerűen újra egyensúlyba tudjuk hozni lényünket, felismerve, hogy egy bizonyos rezgési frekvencia aspektusait arra használjuk, hogy a rezgési frekvenciában hasonló aspektusok növekedéséhez vezessenek, amelyek jelenleg hiányállapotban vannak a belső univerzumunkban. Egy bizonyos konstitúciós típushoz való tartozás megállapítása a hasonlóság révén történik, azaz az adott konstitúciós típushoz tartozó bizonyos emberi lények közötti közös rezonancia (PRAKRITI) azonosításával. Ugyancsak a hasonlóság (OCCULT RESONANcia) határozza meg egy bizonyos domináns ízű természetes anyag (étel, növény stb.) elfogyasztása után egy bizonyos pszicho-mentális hatás megnyilvánulását. Ez csak néhány példa a hasonlóság egyetemes alapelvének (TARTALMAS REZONANcia) számos alkalmazásából az AYURVEDA-ban.

VISHESHA

A finomrezgéses megnyilvánulások differenciálódásának (VISHESHA) egyetemes elve lehetővé teszi számunkra, hogy megismerjük az Univerzum differenciált szerkezetét a különböző rezgési síkokon, amelyek mindegyike sajátos rezgési frekvenciával rendelkezik. Ennek az egyetemes elvnek a kinyilatkoztatásával felébreszthető és felerősíthető lényünkben a bölcs megkülönböztetés képessége, felébredhet a megnyilvánulás különböző síkjainak érzékelési képessége, és továbbfejleszthetjük egyéni elménk analitikus oldalát is. A megkülönböztetés egyetemes elve (VISHESHA) az, ami ráébreszt bennünket arra, hogy mi a különbség a különböző (fizikai vagy finom) objektumok között, amelyeket érzékelünk. Ily módon meghatározhatjuk, hogy mi a megkülönböztetett sajátosságuk. A megkülönböztetés elve (VISHESHA) megmutatja nekünk, hogy a világegyetem minden egyes megkülönböztetett aspektusa alapvetően egyedi. Az AYURVEDA-ban az ezoterikus tudásnak ez az elve lehetővé teszi számunkra például, hogy érzékeljük, milyen különbségek vannak a különböző terápiás értékű természetes anyagok között, milyen szempontok vezetnek alkotmányos differenciálódásokhoz, mi lesz a kedvező fordulat egy rendellenesség vagy diszfunkció fejlődési folyamatában, vagy hogyan lehet egy betegségfolyamatban váratlan krízist kiváltani stb.

DRAVYA

Az AYURVEDA-ban a DRAVYA kifejezés a szubsztancialitás egyetemes elvét jelenti. A szanszkrit DRAVYA szó a 'DRU' szótövéből származik, amelynek fő jelentése 'áramlás'. Ez azt mutatja, hogy a szubsztancialitás állapota (DRAVYA) semmiképpen sem statikus, szilárd és mozdulatlan valóság, hanem dinamikus, mozgékony, folyékony és áramló. Az ájurvédikus bölcsek számára minden megnyilvánulás átmeneti jellegű, minden megnyilvánult aspektus folyamatos átalakuló áramláson megy keresztül. Mind a fizikai (anyagi) szubsztanciák, mind a szubtilis aspektusok, legyenek azok éteri, asztrális vagy akár kauzális természetűek, mind a szubsztancialitás egyetemes elvének illusztrációi, amennyiben szubsztrátként szolgálnak a minőségek vagy más szóval az attribútumok megnyilvánulásához. Az AYURVEDA-ban tehát a szubsztancialitás fogalma azonosítható az attribútumok vagy tulajdonságok "hordozójának" vagy "hordozójának" szerepével, amely szerepet minden szubsztancia szükségszerűen betölti. A megnyilvánult világ ilyen módon történő megértéséhez közelítve felfedezhetjük, hogy bármely szubsztancia létezése beilleszkedik a válás egyetemes áramlásába, amely folyamatosan megnyilvánul az egész Univerzumban. Minden szubsztancia, legyen az fizikai vagy szubtilis, a valóságban bizonyos titokzatos okkult rezonanciafolyamatok "összefolyása" az Univerzum (Makrokozmosz) bizonyos energetikai gyújtópontjaival.

GUNA

A minőségi rendezés egyetemes elve (GUNA) lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük az Univerzum strukturális rendjét (MACROCSOMOS). Minden megnyilvánult aspektus (tárgy, jelenség vagy lény) a minőségek kombinációjával jellemezhető. Az AYURVEDA-ban a minőségek (attribútumok) ismerete a természetes terápia alapja. Az AYURVEDA-ban mind az emberi lények jellemzése, mind a gyógymódok kiválasztása bizonyos minőségek megnyilvánulásainak azonosításán alapul, mint például hideg vagy meleg, száraz vagy nedves, kemény vagy könnyű stb. A minőség (GUNA) a valóság azon aspektusa, amelynek létezése szorosan kapcsolódik az anyagok (DRAVYA) létezéséhez, és amely potenciális erőként működik az anyagok, entitások, dolgok vagy rendszerek közötti kölcsönhatások folyamatában. Még az atomi szinten is a részecskék közötti vonzás a közöttük létező poláris minőségeknek köszönhető.

KARMAN

A cselekvés (KARMAN) egyetemes elve lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük a Világegyetem (MACROCSOMOS) működési rendjét. Az AYURVEDA-ban a cselekvés (KARMAN) mindig annak az anyagnak a természetétől (DRAVYA) függ, amelyhez tartozik. A cselekvés mind az anyagokra, mind a lényekre jellemző. Az anyagok esetében terápiás hatásként nyilvánul meg, mint például a gyömbér hatása az emésztő tűz serkentésében. A lények esetében magában foglalja az összes testi funkciót, az önszabályozó mechanizmusoktól az önkéntesen aktiválható funkciókig. A cselekvés egyetemes elve (KARMAN) lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük a lényünk és a minket körülvevő világ közötti titokzatos kölcsönhatásokat. Segítségével megtanulhatjuk, hogyan őrizhetjük meg egészségünket és egyensúlyunkat, miközben teljes mértékben aktívak vagyunk.

SAMAVAYA

Az elválaszthatatlan egyidejűség (SAMAVAYA) egyetemes elve lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük a megnyilvánulás különböző aspektusai között fennálló titokzatos kapcsolatokat. Az elválaszthatatlan egyidejűség (SAMAVAYA) valósága a szinkronicitás jelenségeinek érzékelésén keresztül tárulhat fel előttünk. A szinkronicitás két, különböző rezgési síkokhoz tartozó jelenség vagy aspektus közötti finom kapcsolatról tanúskodik, vagy az események oksági sorrendjéről. Ugyanakkor az elválaszthatatlan egyidejűség (SAMAVAYA) elve lehetővé teszi számunkra, hogy fokozatosan és intuitív módon felfedezzük a makrokozmosz mátrixszerkezetét, vagy más szóval a "szövet" (TANTRA) aspektusát, amely változatos és egymástól függő finom rezgés-energiákból áll.