A pszichológiai tényezők szerepe a betegségben
A gyakorlatban a pszicho-A szomatikus, érzelmi betegségek diagnózisa elsősorban a tünetek alapján történik, de anélkül, hogy kizárnánk a szervi okokat. Egyes szomatikus tünetek kiemelik, de nem mindig kizárólagosan jelzik az érzelmi eredet meglétét. Ezek közé tartozik: sírás, reszketés, impotencia, frigiditás, szívdobogás, sóhajtozás, légszomj, fejben nyomásérzés és gyakran fáradtság és fizikai kimerültség.
A pszichésen sérült emberek állapotának hatékony kezelése érdekében.szomatikus fontos ismerni a szerves okok, a személyiségproblémák és a stressz szintjének súlyát. Meg kell vizsgálni mind a mentális, mind a fizikai állapotot, valamint a beteg teljes kórtörténetét. Teljes klinikai vizsgálat szükséges a szervi betegségek kizárásához. Szerves betegség okozhat érzelmi zavart, de a szervi betegségek és az érzelmi betegségek egyidejűleg is előfordulhatnak ugyanannál a betegnél.
A pszichológiai hatásoknak a betegség kialakulásában és megnyilvánulásában játszott szerepének megértése után fontos kérdés, hogy hogyan lehet ezeket a hatásokat mérsékelni. A takarmány felfedezése...vissza jelzi, hogy a fizikai folyamatok széles skáláját lehet befolyásolni a páciens pozitív mentális erőfeszítéseivel. Az egészségnevelés része, hogy a betegek felfedezzék és megértsék, hogy a múltban tudatosan vagy tudattalanul részt vettek betegségük kialakulásában és fejlődésében, és ezért képesek lesznek tudatosan részt venni a gyógyulási folyamatban is.
A hagyományos ájurvédikus rendszer hangsúlyozza annak felismerését, hogy a beteg személy hogyan vett részt a betegség kialakulásában. Erre az AYURVEDA rendszer a "PRAJNAPARADHA" kifejezést használja, ami annyit jelent, hogy "akaratlagos vétkesség" (szó szerint: "bölcsesség elleni bűncselekmények") vagy más szóval "az egészséges életmód alapvető szabályainak figyelmen kívül hagyásával elért részvétel". Gyakorlatilag nem az a cél, hogy a betegben bűntudatot keltsen, hanem az, hogy...helyesen megérteti vele, hogy bizonyos választási lehetőségek (opciók), amelyeket ő-a múltban l-bizonyos igényeknek bizonyos módon ki vannak téve, ami aztán bizonyos egyensúlyhiányhoz vezetett. Ezek a döntések lehetnek tudatosak, de lehetnek nem tudatosak is, vagy a személyiség, illetve különböző külső kényszerek, valamint a társadalmi és kulturális kondicionálás által meghatározottak.
Ezt az alapvető igazságot szem előtt tartva, a beteg saját gyógyulásában való részvétele az egyéni mentális attitűd és életmód szükséges, előnyös változásainak elfogadásával érhető el..
Nagyon fontos szerepet játszik a pozitív mentalizáció gyógyító ereje, amelyet maga a páciens végez, és amelyet a terapeutával való interakció támogat. Másrészt a páciens, az orvos vagy a család negatív hozzáállása a "fordított placebohatás", gyakran jelentős negatív hatásokkal. Azonban, az állandó pozitív mentális hozzáállás a stressz csökkentésének módjával kombinálva erősen pozitív hatással lehet a terápiás folyamatra és elősegítheti a gyors gyógyulást..
