A hagyományos és a nem hagyományos között

Andrei Gămulea által

A gyógyulás szükségessége

Az idők folyamán a gyógyítás igénye szinte mindig olyan kihívást jelentett, amely talán a legintenzívebben azt követelte meg, hogy az embernek egységesítenie kell gondolkodásának gyakran ellentmondásos természetét.
A betegséggel szembesülve az emberi gondolkodás számtalanszor elhatározta, hogy átlépi - hol gyorsabban, hol lassabban - az általánosítás és a partikularizáció, a szintézis és az elemzés, az indukció és a dedukció vagy az érvelés és az empirizmus közötti "távolságot".
A múltban az orvostudomány a betegség problémáját főként az általánosból közelítette meg. Manapság úgy tűnik, hogy a modern orvostudomány a kiegészítő megközelítést részesíti előnyben, a részletektől az egész felé haladva.
A mai modern orvosi gondolkodás gyakran a beteg szervből és annak sajátos tüneteiből indul ki a betegség problémájának megközelítésében. Máskor azonban az általános tünetek általános megfigyelésének és elemzésének előfeltételét részesítik előnyben.
Bármilyen módon is közelítsük meg azonban az egészség vagy a betegség problémáját, az ember a világegyetem része, és az is marad, és az ember és a világegyetem között mindig is kölcsönös kapcsolat van és lesz. Ezért maradt életben az emberiség bölcsességében az a gondolat, hogy az ember egy valóságos mikrokozmosz.

Az emberi természet

Az ember, mint az egész alkotóeleme, titokzatos módon kapcsolódik az egyetemes élő valósághoz. Láthatóan ennek a gigantikus élő világegyetemnek egy parányi része. Láthatatlanul viszont végtelenül több. Ez alapvetően az ember egészségi állapotára vagy betegségére vonatkozik.
És ez attól függetlenül igaz, hogy a gondolkodók melyik korszakban fogadják el vagy nem fogadják el ezeket az alapvető gondolatokat.
Azok számára azonban, akik komolyan veszik őket, és igyekeznek felfedezni értelmüket, egyre közelebb kerül az emberi gondolkodás boldog egyesítésének lehetősége a gyógyítás területén, amely gondolkodás általában még mindig az egyik vagy a másik véglet között ingadozik.
Talán a magasabb szintű megértés ilyen útja hamarosan az orvostudomány konstruktív egyesüléséhez vezet, a hagyományos és a nem hagyományos orvoslás egyesüléséhez.

Konstruktív egyesítés

A hagyományos és a nem hagyományos konstruktív egyesítés perspektíváját reálisan, különböző, gyakran szöges ellentétben álló nézőpontok kreatív összefonódásaként kell felfogni, de ezek konvergenciáját a közös jótékony cél adja, nevezetesen az, hogy az embernek minél több lehetőséget biztosítsunk a jobb egészséghez.
Alapvetően a nem hagyományos soha nem keveredik vagy keveredik össze a konvencionálisakkal, mert egy ilyen hipotetikus lehetőség elkerülhetetlenül a nem hagyományos státuszának törléséhez vezetne.
A hagyományos és a nem hagyományos közötti kreatív egység akkor fog létrejönni, amikor a hagyományos merev és dogmatikus elutasítása eltűnik a bölcs, kreatív nyitottság javára a nem hagyományos által kínált elképzelhetetlen lehetőségek tágassága felé. Az emberi élet és az emberi egészség lenyűgöző területén ez több, mint az innováció szükségessége.
Maga az élet rendkívül alakítható és alkalmazkodó, gyakran messze meghaladja az emberi gondolkodás azon képességét, hogy hagyományosnak fogadjon el egy bizonyos aspektust, amelyet ismételt és hosszas vizsgálatnak vetettek alá. Az élet tehát gyorsabban áramlik, mint amilyen gyorsan a nem hagyományos bele tud illeszkedni a hagyományosba.

A tudományos bizonyítékok válsága

Jelenleg a tudományos bizonyítékok valóságos válságának vagyunk tanúi, különösen a természetes élelmiszerek, gyógynövények és természetes gyógymódok emberi egészségre gyakorolt jótékony hatásának igazolása terén.
Kevés a módszer, a vizsgált szempontok nagyon sokfélék, és a szakterület kompetenciáját felülmúlja az új megközelítési irányok kiterjedtsége. A hagyományos tudományos dogmákkal szembeni ellenállást megrendíti a nem hagyományos ágakból érkező új megfontolások sokasága.
Ezen a fordulóponton egyesek úgy döntenek, hogy visszatekintenek, mások helyben maradnak, és vannak, akik elfogadják az újat és a szokatlant, bármennyire is bizonytalannak tűnik. Ez a fajta véleménykülönbség azonban még mindig nem jelent gyakorlati megoldást.

Egység és szerepek

A hagyományos és a nem hagyományos teljesen különböző, széttagolt, sőt ellentétes táborokba és pozíciókba helyezése végül nem hoz semmi kreatív eredményt. A nem konvencionálisnak mindig is az volt a szerepe, hogy a konvencionálisat megerősítse és folyamatosan felfrissítse.
Amíg a nem hagyományosat valódi inspirációs forrásként értékelik, addig a hagyományos is fiatal maradhat.
A nem hagyományos tagadása és elutasítása elkerülhetetlenül a hagyományos elöregedéséhez vezet, sőt a hagyományos helyébe egy vérszegény és következetlen hagyományos lép.
A hagyományos és a nem hagyományos közötti egység folyamatos és állandó folyamat. A hagyományos és a nem hagyományos közötti egység az emberi gondolkodás átalakító áramlásának szükségszerűsége.
Érdemes még egyszer konstruktívan és a lehető legbölcsebben újrafogalmazni mind az álláspontunkat, mind a nem hagyományos gyógyászati erőforrásokkal kapcsolatos nézeteinket.