TEST ÉS LELKIISMERET

"A test és a lelkiismeret egyformán a jólét vagy a betegség lakóhelye.

Ami meghatározza az ember egészségét és harmóniáját, az a harmonikus kölcsönhatásuk.".

(részlet az ayurvédikus bölcsességből)

Pszichoszomatika

Minden ember, akár egészséges, akár beteg, testtel és elmével van felruházva. Ezért minden rendellenesség vagy betegség szükségszerűen érinti mind a testet, mind a lelkiismeretet.

Néhány évtizeddel ezelőtt a pszichoszomatikus orvoslás olyan tudományággá vált, amely az emberi egészség és betegség biológiai és pszichológiai aspektusai közötti összefüggéseket kezdte tanulmányozni.

Rene Dubos kutató jelentős mértékben megállapította, hogy "függetlenül az okozó tényezőktől és a fizikai megnyilvánulásoktól, szinte minden betegség hatással van a testre és a lélekre, és ez a két aspektus annyira összekapcsolódik, hogy nem lehet őket szétválasztani".

Az érzelmek élettani hatásai

A köznyelv számos olyan kifejezéssel van tele, amelyek kiemelik a test és az elme közötti bensőséges kapcsolatot. Gyakran azon kapjuk magunkat, hogy azt mondjuk, hogy "vörös a szemünk" a harag állapota miatt, vagy hogy "elvakíthat minket a harag". Máskor azt mondjuk, hogy "megmerevedhetünk a félelemtől". Gyakran mondják, hogy "a szeretet vak". Máskor a szerelem élményétől elborulva "remegő hangon" beszélhetünk a szerelmünkhöz.

Hagyományosan a szívet tekintik az érzelmek helyének. Az érzelmi tapasztalatok jó vagy rossz természetétől függően az ember "szívteli" érzéseket érezhet, ha örömöt érez, vagy "szívfájdalom" vagy "szívfájdalom" érzései lehetnek, ha szomorú. Máskor a félelemtől a szív "a torkunkba száll" vagy "a gyomrunkba megy". Szintén a félelem miatt mondják az emberek, hogy "megbénulhatnak" a félelemtől. Az érzelmek viszonylag gyorsan kifejeződnek a bőrön is. Egy fiatal nő elpirulhat szégyenében, zavarában vagy felháborodásában. A bőr a félelemre úgy reagálhat, hogytúlzott izzadás vagy kis piros foltok megjelenése. A félelem az izmok összehúzódását is okozhatja. Egyes emberekről azt mondják, hogy "a bőrük alá bújnak" másoknak. A forró vérmérsékletűekre azt mondhatják, hogy "égnek a türelmetlenségtől, hogy tegyenek valamit".

Bizonyos érzelmi zavarok hatására "remeghetnek a térdeink", "lágyulhat a lábunk" vagy "csattoghatnak a fogaink". Máskor, aa stressz, a belső összeszorultság állapotában "összeszoríthatod a fogaidat". A félelem és az undor gyakran okoz szájszárazságot. Ezért mondják néha, hogy az undor és a félelem megbetegíthet minket. Vannak emberek, akik nem tudnak "lenyelni" egy helyzetet. Mások "gombócot éreznek a torkukban", "nehézséget a mellkasukban" vagy "csomót a gyomrukban". A megkönnyebbülés belső érzését általában a "mi s-súlyt vett le a szívéről".

A test és az elme közötti kapcsolatra vonatkozó kutatások és megfigyelések

A 18. században a tudós John Hunter (1728-1793) megfigyelte, majd közvetlenül megtapasztalta, hogy az elme bizonyos körülmények között milyen hatással lehet a testre. Még azt is "megjósolta", hogy ha az ember elméje zaklatott és féktelen, akkor az élete bármely rosszindulatú személy kezében lehet, aki bosszantja vagy felzaklatja. Hunter azért tette ezt a kijelentést, mert észrevette, hogy anginás rohamai szinte mindig akkor jelentkeztek, amikor az elméje izgatott volt.

1884-ben William James, harvardi pszichológus felvetette, hogy bizonyos környezeti ingerek szerves válaszokat váltanak ki, és ezek a zsigeri válaszok, a belső szervekből, a szívből, a gyomorból, a tüdőből vagy a belekből származó válaszok hatására az elme sajátos érzelmekkel reagál. James a híres és meglepő kijelentésben foglalta össze elméletét: "azért félünk, mert futunk, nem azért futunk, mert félünk".

Nagyjából ugyanebben az időben egy dán tudós, Carl Lange hasonló gondolatot fogalmazott meg az érzelmek megjelenéséről. A két elméletet egyesítették, és James-elméletként ismerték meg.Lange. Ez az elmélet mérföldkőnek számított az érzelmek természetének és hatásának megértésében. Ez az elmélet szinte azonnal heves kritikák célpontjává vált. A legkritikusabb Walter Cannon volt, aki szerint az érzelem a szervezet fokozott izgalmi állapota, és egy aktivációs rendszer része.

Úgy vélte, hogy az aktiváció az alvástól a pánikig terjed. P. Barddal együtt Cannon megfogalmazta az aktiváció elméletét, amely szerint az érzelmek a szervezet aktiválására szolgáló sajátos riasztórendszer részét képezik. A Cannon-Bard ellenezte a James-Lange. A Cannon-Bard, az érzelmek helye az agy, a talamusz volt. A talamusz külső ingereket kap, és specifikus impulzusokat küld mind az agykéregnek, mind a zsigereknek, felkészítve a testet a cselekvésre. Mindketten az érzelmeket az agyi ingerlés eredményének tekintették.

A modern kutatások kimutatták, hogy ezek a korai elméletek, amelyeket anagyon leegyszerűsített módon az érzelmi élmények összetett valóságát. A legtöbb modern elmélet a kognitív vagy gondolkodási elemet hangsúlyozza az érzelmek kialakulásában. Például amikor az emberek egy adott helyzetről értesülnek, hajlamosak a megfelelő, a helyzettel korreláló érzelmet megnyilvánítani, függetlenül attól, hogy közvetlenül ismerik-e a helyzetet vagy sem. Ez a megfigyelés arra utal, hogy a legtöbb érzelem hajlamos "a szemlélő szemében létezni".

Az érzelmek megismerésének perspektívája

Az érzelmek részletes tanulmányozásához gondosan és világosan meg kell figyelni őket, majd rendezni és pontosan leírni. Az érzelmek leíró elemzésének egyik fő nehézsége az, hogy az érzelmek általában abban a kontextusban a leglényegesebbek, amelyben megjelennek, és még akkor is intenzitásuk és árnyalatuk szerint változnak.

Általánosságban az öröm és a rosszkedv érzését, az úgynevezett hedonista érzéseket tekintik alapvető, alapvető érzelmeknek. A legfőbb kellemes érzelmi érzések az öröm, a jólét és ahangulat és elégedettség. A fő kellemetlen érzelmi érzések a félelem, a harag és a neheztelés. Minden érzelmet, legyen az kellemes vagy kellemetlen, intenzitás jellemez.

Az érzelmi intenzitás meghatározásához a pszichológusok mérik a test fiziológiai változásait: a pulzust, a vérnyomást, a légzésszámot és a bőr vezetőképességét. A bőr elektromos vezetőképessége, az úgynevezett "galvanikus bőrreakció" (GSR) értékes jelzésekkel szolgál, különösen a szorongásos állapotokkal kapcsolatban. Normális esetben szinte bármilyen érzelem az RGP gyors csökkenésével jár. A hazugságvizsgáló például ezen az elven működik. A gyors agyhullámok szintén jellemzőek a fokozott érzelmi állapotra.

Ayurveda

Az AYURVEDA ősi tudományában az érzelmi tapasztalatokat részletesen elemzik és a lény bizonyos alapvető energetikai tényezői szerint rendezik. Érzelmi természetünk közvetlen megismerésének ez a formája lehetővé teszi, hogy érzelmi tapasztalatainkat fokozatosan jótékony módon alakítsuk, hogy az elme és a test közötti kapcsolatot a lehető legjobban harmonizáljuk.