AZ AYURVEDA ŐSI TUDOMÁNYÁNAK ISMERETE ROMÁNIÁBAN

Élettudomány

Az Ayurvéda az "Élet tudománya" néven ismert, fordításban "ayus" életet jelent, és "lásd" tudományt jelent. Az Ayurveda éppen azért igazi "az élet tudománya", mert pontos és teljes körű jelzést ad a lény életállapotáról. Az Ayurveda híres hagyományos értekezésén keresztül Charaka-Samhita egyszerűen és pontosan jellemzi az emberi létezés értelmének és céljának ayurvédikus szemléletét. E nézet szerint minden ember élete négy szakaszból áll. Ezek sorrendben a következők: a kötelességek teljesítése (dharma), az anyagi eszközök optimális biztosítása (artha), a jókívánságok teljesítése (kama) és az igazi tudás és önmegvalósítás (moksha).

A 4 kívánalom

Csakúgy, mint az ezeréves rendszerben Jóga 8 szakasz van, amelyek a gyakorlás egymást követő szintjeit jelölik, hasonlóképpen úgy tekinthető, hogy az Ayurvédában felsorolt négy szempontra való hivatkozás alapvető fontosságú.

Dharma az életben betöltött szerepünkből fakadó kötelességeink igazságos teljesítése.

Artha az anyagi dimenzióban az optimális megvalósulás állapotát jelöli, amely lehetővé teszi, hogy a lény rendelkezzen azzal, ami anyagilag szükséges ahhoz, hogy a szükséges cselekvéseket a legjobb és helyes módon hajtsa végre.

Kama az első két aspektussal összefüggésben természetesen felmerülő jótékony vágyak harmonikus teljesítése.

Moksha, az emberi élet alapvető célja, más szóval a lelki kiteljesedés elérése.

Moksha valójában arra az eszeveszett törekvésre utal, hogy elérjük azt, ami túl van az élet jelenlegi kötelességein, túl az anyagi javak használatán vagy felhalmozásán, és túl minden hasznos vágy teljesítésén. Moksha az ájurvédikus orvosi rendszer számára az ájurvédikus gyógyítási rendszer céljainak és gyakorlásának szakaszainak világos körvonalazását jelenti, amely ezúttal a spirituális fejlődés valódi útjának tekinthető.

Az "élet tudományaként" az Ayurveda számos módon segít mind a négy cél elérésében, mind az egészség előmozdítására, meghosszabbítására vagy fenntartására, mind pedig a betegségek megelőzésére és kezelésére szolgáló konkrét eszközökkel, a legmegfelelőbb természetes gyógymódok kiválasztásával és bölcs életmóddal.

Ayurveda - tudományos modell

Lényegében az Ayurveda egy valódi tudományos modell, amelynek célja, hogy jellemezze a lét és az Univerzum közötti egységet, valamint az ember és az egész természet harmóniáját. Ezért van az, hogy a hagyományos ájurvédikus orvosi rendszerben használt valamennyi kategória és fogalom mindig tiszteletben tartja az emberi lény mikrokozmosz és a makrokozmosz közötti megfelelés alapelvét.

Ez az egyetemes elv az ayurvédikus gyakorlat kulcsa. A létezésnek ez az egyetemeshez való viszonya az alapvető különbség az Ayurveda és bármely más gyógyászati forma között.

Éppen ezért az Ayurveda évezredes, töretlen hagyománya, amelyet az Ayurveda támogat...elveinek és módszereinek számtalan alkalmazása és gyakorlati kísérlete révén ma nagyon fontos mondanivalója van a modern ember számára. Az Ayurveda ma már rendkívül fontos szerepet játszik az egészségvédelemben és minden ember mindennapi életében.

Az ayurvédikus gyógymódok, kezelések és terápiák, valamint az egyes helyzeteknek megfelelő meghatározásuk gyakorlati módjai a gyakorlatban gondosan kipróbáltak és teszteltek, de-az évek során több ezer és ezer ayurvédikus gyakorló, akik megismerték és értékelték ezt a teljes gyógyászati rendszert a legkülönbözőbb betegségekben szenvedő betegek milliói és milliói számára. Ilyen körülmények között az Ayurveda ősi rendszerének elvei és módszerei sikeresen kiállták a legnehezebb próbát, az idő próbáját.

Az Ayurveda kezdetei

Az ájurvéda kezdeti időszakában, több ezer évvel ezelőtt, az emberek nem rendelkeztek olyan képességgel a környezetük szabályozására, mint manapság. Mivel nem rendelkeztek a maihoz hasonló technológiával, az embereknek azokban az ősi időkben nem volt más választásuk, mint a természetre hagyatkozni. A mai kifinomult eszközök híján, arra törekedtek.és mindenekelőtt az intuitív és érzékelő képességeiket, amelyeket ma paranormálisnak nevezünk. És pontosan azért, mert ezek az emberek a természet közepén éltek, ők...sokkal könnyebb volt meghatározni a növények, fák vagy ásványok terápiás hatásait, amelyek alkotóelemeit a kezelésekben vagy különböző terápiákban használták.

Mindezek a természet bölcsei mindenekelőtt a saját szerkezetükben tapasztalták meg a különböző természetes gyógymódok jótékony hatásait, és az így elért eredményeket később ők maguk adták tovább, néha szóban, néha írásban, nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra. A hagyományos orvosi tudásnak ezt a felbecsülhetetlen értékű gyűjteményét már sok ezer évvel korábban rendszerezték és rögzítették a hagyományos indiai orvosi rendszer, az Ayurveda formájában.

Az ájurvédikus bölcsek, akik tanulmányozták ezt a felbecsülhetetlen értékű kincsestárat, amely az ősi ájurvédikus rendszer formájában strukturált tudásnak tekinthető, a ma használatos kifinomult számítógépek helyett saját kitágult tudatosságukat használták. Ezáltal ezek a nagy bölcsek képesek voltak arra, hogyés elképzelhetetlen emlékezőtehetséget fejlesztett ki, így minden egyes ayurvédikus gyakorló maga is a hatalmas orvosi tudás valóságos élő kincsesbányája volt. Ráadásul minden egyes ayurvédikus gyakorló éskifejlesztett és ugyanakkor és-rendkívül kifinomult intuícióval rendelkezik, így képes irányítani és koordinálni bármilyen terápiás folyamatot. Ezeknek a figyelemre méltó lényeknek sikerült az Ayurvédát átalakítaniuk a következőkkéegy igazi művészet, felfedezni és mások számára feltárni, hogy e rendszer alapvető célja a lény tökéletes lelki egészségének elérése.