A RELAXÁCIÓ JAVÍTJA A MEMÓRIÁT
Dr. Sonia Lupien, a Montreali Idősügyi Intézet munkatársa viszonylag nemrégiben tanulmányozta a krónikus stressz memóriára gyakorolt hatását. A tanulmányban megfigyelte, hogy ismételt stresszhelyzetben a mellékvese által stresszre válaszul felszabaduló hormon, a kortizol megnövekedett vérkoncentrációja összefügg a hippokampusz idő előtti öregedésével, amely az agy azon régiója, amely kulcsszerepet játszik a tanulási és különösen a memóriafolyamatokban. A hosszú időn keresztül ismétlődő stresszhelyzetekre adott válaszként felgyorsult romlása így idővel a memória gyengüléséhez vezet. A vizsgálat eredményeit a Nature Neuroscience 1998. májusi számában tették közzé. Figyelemre méltó, hogy a tanulmány eredményei egybeesnek a memória állapotát befolyásoló viselkedési tényezők hagyományos ayurvédikus nézetével, amely szerint a mentális képességek diszharmonikus túlhasználata, amely mentális kimerültséghez vezet, rontja a memória működését.
A nagy jógikus bölcs, Szvámi Sivananda, aki az ősi ájurvédikus tudomány alapelveit orvosként végzett szakmai munkája során a gyakorlatba ültette, "Az elme misztériumai és irányítása a jóga segítségével" című, először 1946-ban megjelent könyvében megállapítja: "Azok, akik szellemileg kimerítik magukat, akik figyelmen kívül hagyják a brahmacsáríja (tökéletes szexuális önmegtartóztatás) betartásának szükségességét, és akik hagyják, hogy sok gond, aggodalom és szorongás elárassza őket, hamarosan elveszítik az emlékezet erejét".
Szvámí Sivananda megjegyezte, hogy a stresszes lényeknél fellépő túlzott feledékenység az egyéni struktúra egyfajta védekező mechanizmusaként működik, amely egyfajta tudatalatti programot indít el, amely elhatárolódik a potenciális zavaró tényezőktől, vagy amelyek stresszt okoznak, és ekkor a lény úgy viselkedik, mintha "nem akarná", hogy más információkkal egyidejűleg reaktiválja a múltban átélt és elraktározott aggodalmakat, félelmeket, feszültségeket. Anélkül, hogy valahogyan harmonikusan szublimálódtak volna, a tudatalatti mélyén.
Szvámi Sivananda ezután hangsúlyozza a jógikus relaxációs technikák gyakorlásának fontosságát és a nyugtató hatású gyógynövények (shokanashana) használatának hasznosságát, amelyek együttesen az elme nyugalmi állapotának helyreállításához vezetnek, és lehetővé teszik, hogy a tudatalatti elme megszabaduljon a nap folyamán a stresszes helyzetek következtében felhalmozódott "portól".
Minden embernek lehetnek olyan pillanatai, amikor már nem tudja előhívni az emlékezetéből azt, amit fel akar idézni. Ennek oka általában a mentális maradványanyag olyan sajátos "rögök", amelyek valahogyan megakadályozzák valamilyen elfelejtett kellemetlen aspektus felidézését. Ezek a "rögök" szinte mindig a lényben felgyülemlett feszültségek következményei, amelyek így a tudatalatti szintjén tárolódnak. Amint ezeket a nyugtató hatású, jótékony gyógynövények (shokanashana) használatával kombinált relaxációval eloszlatjuk, az "elfelejtett" aspektus fényes formában kezd az elme felszínére emelkedni, és a béke és a tisztánlátás állapotával társul.
Az emlékezet regenerálásának ez a hagyományos módja lehetővé teszi, hogy a gyakorlatba ültessük egy híres dal szentenciaszerű és üdítő intelmét: "Ne aggódj! Légy boldog!". A tudatos relaxáció és a nyugtató gyógynövények, például a rozmaring használata lehetővé teheti, hogy a memóriánk nagyon jó legyen egészen idős korunkig.