AZ ALVÁS ÉS AZ ÉHSÉG KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS
A Columbia Egyetem kutatói által készített újszerű tanulmány szerint azok az emberek, akik a szükségesnél kevesebb órát alszanak, fokozatosan híznak, és hamarosan a normálisnál nagyobb testsúlyt érnek el.
A kutatás kimutatta, hogy azok a férfiak és nők, akik rendszeresen átlagosan 4-5 óránál kevesebbet alszanak éjszakánként, 23%-tal nagyobb valószínűséggel válnak túlsúlyossá azokhoz képest, akik általában 6-8 órát alszanak. A tanulmány szerzője, Dr. James Gangwisch szerint egyre több kutatás azonosítja a hormonális egyensúlyhiányt, amelyet az elégtelen alvási időszakok okoznak. Kiderült például, hogy a pihentető alvás rendszeres hiányát követően a ghrelin szintje jelentősen és felgyorsult módon emelkedik, ami többek között túlzott és nehezen kontrollálható étvágyat vált ki azokban, akik rendszeresen megfosztják magukat a pihentető és regeneráló alvástól.
A legújabb tanulmányok azt is kimutatták, hogy a ghrelin szintje fordítottan korrelál az energiatartalékokkal. Mivel a pihentető alvás, amely a létfontosságú szükségletekkel korrelál, hozzájárul az ember energiatartalékainak növekedéséhez, ez azt jelenti, hogy a ghrelinszint nem kényszerül növekedésre, amikor az ember pihentető alvásban részesül. A masszív energiafogyasztás körülményei között azonban, amelyet még az alvás sem kompenzál, a ghrelinszint jelentősen megemelkedik, és ez kompenzációs változásokat okoz, amelyek aztán kóros súlygyarapodás formájában jelentkeznek.
Alain Dagher kutató arra is rámutat, hogy a ghrelinszint gyorsított növekedésével néhány nemkívánatos viselkedési mellékhatás is felléphet, mivel megváltozik az agy természetes jutalomérzete, ami mindenféle hangulatingadozást, sőt depressziót is okozhat. Így a túlzott és kaotikus étkezéssel járó szisztematikus alváshiány nagymértékű ghrelinszint-változásokat hozhat létre, ami esetleges viselkedési zavarokhoz vezethet.
A Grelin a közelmúltban mind az inzulinhatás, mind a glükóz homeosztázis szabályozásában szerepet játszott. Így a legtöbb modern vizsgálat inverz korrelációt mutat a szisztémás ghrelin és az inzulinszint között. Az inzulin csökkenti a ghrelin koncentrációját, a ghrelin pedig gátolja az inzulinszekréciót. A ghrelin hiperglikémiás hatása egyrészt endokrin hatásainak, másrészt a hepatocitára gyakorolt közvetlen, glükoneogenezist serkentő hatásának köszönhető. Úgy tűnik, hogy a ghrelin és az inzulin egymást kiegészítő kapcsolatban működnek, ami a kínai orvosi hagyományok szempontjából is mély jelentőséggel bír, amelyek rámutatnak a gyomor és a lép-hasnyálmirigy energia szerve közötti ilyen kiegészítő funkcionális kapcsolat meglétére, amely komplementaritás a megfelelő energia meridiánok (S meridián - SP meridián) kölcsönös függőségében tükröződik.
Megállapíthatjuk tehát, hogy az alvás és az étkezés szükséglete között szoros funkcionális kapcsolat van, amelyet nem szabad elhanyagolni. Bármilyen egyensúlyhiány az egyikben egyensúlyhiányhoz vezethet a másikban, ami a biológiai tényezőknek köszönhető, amelyek e két alapvető természetes szükségletet irányítják. A túlzott kialvatlanság tehát túlsúlyhoz vezethet, ha a túlfogyasztás sorozatos túlzásokba ütközik. Ugyanakkor ezeknek a funkcionális összefüggéseknek a helyes megértése nagy segítséget jelenthet az emberi egészség és egyensúly fenntartásában.
A Columbia Egyetem kutatói által készített újszerű tanulmány szerint azok az emberek, akik a szükségesnél kevesebb órát alszanak, fokozatosan híznak, és hamarosan a normálisnál nagyobb testsúlyt érnek el.
- A ghrelin egy peptid-struktúrájú hormon, amelyet a gyomor-bél nyálkahártya endokrin sejtjei, valamint a hasnyálmirigy epsilon sejtjei termelnek, és amely az éhségérzet serkentéséért felelős. Így a vizsgálatok kimutatták, hogy a ghrelin serkenti az étvágyat és az ételfelvételt, szabályozza a szénhidrát-anyagcserét és az energia-homeosztázist, serkenti a savkiválasztást és a gyomormotilitást. E hatásoknak köszönhetően a ghrelin szintjének változásai többé-kevésbé részt vesznek az olyan kapcsolódó betegségek manifesztálódási folyamatában, mint az anorexia, az elhízás, a cukorbetegség, a metabolikus szindróma vagy a gyomorfekély. Ezekben az állapotokban a ghrelin aktivitás harmonikus modulációja előnyös, ezért e hormon egyensúlyának fenntartása klinikai szempontból előnyös.