Önértékelés és folyamatfejlesztés
perceptuális instrumentális tudatosság
3. rész
Az észlelési folyamatot úgy határozhatjuk meg és írhatjuk le, mint az instrumentális tudat mechanizmusainak és funkcióinak összetett együttesét, amely bizonyos agyi funkciókat használ, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy befogadjuk, értelmezzük és megértsük a környezetből kapott információkat. Az észlelési folyamat számos kognitív és érzelmi komponenst foglal magában, és előzetes meggyőződéseink és tapasztalataink befolyásolják.
Az észlelési folyamatot egy ablakon keresztül történő nézéshez hasonlíthatjuk, amely lehet tiszta vagy piszkos, attól függően, hogy az egyén személyes kognitív szűrője, azaz tapasztalatai és hiedelmei milyenek. Az instrumentális tudatosság személyes szűrője általában megélt, szubjektív, személyes tapasztalatokból áll, és személyes háttéren, érzelmeken és különböző, korábban megfogalmazott motivációkon alapul.
Az észlelési folyamat fontos aspektusa az instrumentális tudat jutalmazási rendszere, amely az agyban akkor lép fel, amikor dopamin szabadul fel, amikor olyan információt kapunk, amely így vagy úgy alátámasztja meglévő meggyőződéseinket, ami az öröm vagy az elégedettség állapotához vezet. Ez a kontextuális elégedettség megerősítheti a szóban forgó meggyőződést, még akkor is, ha az nem feltétlenül lényeges vagy racionális alapokon nyugvó, illetve nem valódi elveken nyugvó.
Ahhoz, hogy az észlelési folyamatot pontosság, igazságosság és objektivitás jellemezze, le kell győzni a személyes észlelési szűrőt, és tudni kell nyitottnak lenni az új, hasznos tapasztalatokra és az új, konstruktív nézőpontokra.
Ebben az értelemben az önvizsgálat, az önismeret és az önobjektiválás gyakorlatai jelentősen hozzájárulhatnak egy olyan szabad tér kialakításához a személyes tudatosság szférájában, amely lehetővé teszi az igazságos önértékelést, és kedvez a pontosság és a korrektség érzékelésének eléréséhez.
Bizonyos, már meglévő hiedelmek vagy előítéletek befolyásolhatják az aktuális észlelési folyamatot, főként azáltal, hogy beszűkítik a perspektívát és korlátozzák az észlelés hozzáférhetőségét bizonyos lehetőségekre, amelyek ellentétesek lehetnek a személyes tudatosságban már meglévő tartalom természetével. A modern tudományos terminológiában ezeket kognitív előítéleteknek nevezzük.
A "kognitív torzítás" kifejezést a múlt század második felében vezették be olyan kognitív tendenciák leírására, amelyek torzíthatják az emberek tipikus információfeldolgozását, élethelyzetek érzékelését és a döntések meghozatalát.
A modern kutatások kimutatták, hogy a valóságban nincs olyan ember, akit ne befolyásolnának kisebb-nagyobb mértékben a tudatában meglévő ilyen "kognitív előítéletek".
Miután a kutatók meghatározták ezt a fogalmat, és szisztematikusan tanulmányozták különböző helyzetekben és különböző esetekben, megállapították, hogy az emberi gondolkodás teljes folyamata ezeknek a kognitív tendenciáknak a meglétén alapul.
Ezek a tendenciák befolyásolják az emberek választásait és ezáltal döntéseit a különböző egzisztenciális kontextusokban. Például egy ájurvédikus versenyfeladat esetében, amikor egy adott finom életenergia, például egy életerő (dosha) finom energiájának túlsúlyát kívánjuk érzékelni lényünkben, vagy egy adott íz-specifikus energia (rasa) túlsúlyát az ájurvédában lehetséges hat közül, érzékelésünket befolyásolhatják vagy nehézségeket okozhatnak ezek a korlátozások, amelyeket manapság "kognitív torzításoknak" neveznek, vagy ahogy az ayurvédikus hagyomány említi, a rendelkezésünkre álló személyes nézőpont (naya) alkotó szempontjai.
A legtöbb ember némi vonakodást mutat, amikor tesztet, tudásellenőrzést, értékelést vagy kérdőívek megválaszolását kérik tőle. Fel kell ismerni, hogy nem minden ember mindig, bármikor, bármilyen módon és irányban nyitott az önvizsgálatra, különösen a tudás területén. Ha azonban figyelmesen megvizsgáljuk az általunk megélt élethelyzeteket, akkor észrevehetjük, hogy azokban folyamatosan értékelés és érvényesítés történik. Minden alkalommal, amikor döntésre készülünk, valójában egyfajta értékelést végzünk a saját belső univerzumunkban és a saját kognitív terünkben.
A kognitív torzítás az a tendencia, hogy az instrumentális tudatosságunkon kívülről érkező információkat túlnyomórészt szubjektív módon, saját élettapasztalatunk, tudásunk, érzelmeink és meggyőződéseink által befolyásolt módon értelmezzük. Ez az objektív valóság megváltozott vagy akár torz érzékeléséhez vezethet, és gyakran befolyásolja azt a személyes módot, ahogyan döntéseket hozunk vagy bizonyos helyzeteket értékelünk.
A kognitív előítéletek az aktuális megismerési folyamatok kondicionáló aspektusai, és gyakran percepciót módosító tényezőként működnek. Az észlelést módosítva vagy megváltoztatva a "kognitív előítéletek" az objektív valósággal összeegyeztethetetlen döntések megnyilvánulásához vezethetnek, befolyásolhatják a hibás döntések meghozatalát, vagy hajlamosíthatják a tudatot bizonyos, esetleg hibás ítéletek elfogadására.
Gyakorlati szempontból fontos, hogy megpróbáljuk tudatosítani ezeknek a "kognitív torzításoknak" a létezését, hogy megértsük, hogyan befolyásolhatják kognitív tevékenységünket saját tudatunk bizonyos belső tényezői. Továbbá arra kell törekedni, hogy a lehető legjobban felismerjük és legyőzzük az ilyen "kognitív torzítások" megváltoztató előfordulását a képzett megkülönböztető gondolkodás és a tudat elemző szemlélete segítségével.
Andrei Gamulea, Ayurveda előadó AMN-Románia