Dietoterápia

 

Dietoterápia

 


A dietoterápia a nem hagyományos terápia azon formája, amely elsősorban a megfelelő étrend kiválasztásával érhető el.
A dietoterápia a nem hagyományos terápiának az a formája, amely az élelmiszert mint fő korrekciós operatív eszközt használja, akár természetes állapotában, akár speciális módon feldolgozva, természetes gyógymódok formájában, amelyek célja a különböző betegségek hatékony korrekciós hatása. 


A nem hagyományos orvoslás területén belül a dietetikai terápia kifejezésnek két jelentése van.
Az első jelentés a tüneti diétás terápiára utal, amelynek célja egy adott rendellenesség, állapot vagy betegség megnyilvánulásainak megszüntetése vagy enyhítése. A tüneti diétás terápiát általában a betegségek akut formáinál alkalmazzák.
A második jelentés a korrekciós diétás terápiára utal, amelynek célja a betegségek kialakulását lehetővé tevő egyensúlyhiányok kijavítása vagy az okok megszüntetése. A korrekciós diétás terápiát krónikus állapotok, hosszú távú rendellenességek és olyan helyzetek esetén alkalmazzák, amikor a funkcionális struktúrákban mélyreható zavarok vannak.


Az ősi ájurvédikus rendszerben az emberi testre a szanszkrit anna-maya-kosha kifejezéssel utalnak, ami azt jelenti, hogy "életfontosságú egész, amelynek összetétele a táplálékon (anna) alapul". Az ájurvédikus dietetika az emberi testet egésznek tekinti. Az a tény, hogy az emberi test fő alkotóforrásként az ételre (anna) épül, azt jelenti, hogy az ájurvédikus dietetikának fontos alakító és javító szerepe van.


Ahhoz, hogy az emésztőrendszer (anna-vaha-srota) hatékonyan működjön, és a szervezet maximálisan felszívja a tápanyagokat, az Ayurveda szerint az élelmiszerek helyes kombinációja elengedhetetlen. Az ájurvédikus dietetikában az egészség megőrzése magában foglalja az étrenddel kapcsolatos néhány alapvető szabály betartását.


Az emésztést és a tápanyag-asszimilációt befolyásoló fontos tényezők a különböző típusú ételek elfogyasztásának sorrendje, az ételek kombinálásának módja, valamint az elfogyasztott étel mennyisége. Minél jobb az étel emésztése és asszimilációja, annál kisebb a valószínűsége, hogy káros anyagok (ama) képződnek, vagy felesleges zsír halmozódik fel.
A hagyományos és a nem hagyományos táplálkozás különböző modern megközelítéseiben az ételkombinációkról eltérő nézetek léteznek. A hagyományos ájurvédikus rendszer racionális és tudományos megközelítést kínál, amellyel a helyes étrend tisztességes meghatározása elvégezhető, és ez a megközelítés az alkotmányos tipológiák (dosha-prakriti) ismeretén alapul. 


Az alkotmányos tipológia az alapja az ember fiziológiai egyensúlyának fenntartásához legmegfelelőbb élelmiszerek meghatározásának. Az ájurvédikus étrendi megközelítés eltér a kiegyensúlyozott táplálkozás hagyományos felfogásától, amely szerint az alkotmányos különbségektől függetlenül ugyanazok az alapvető élelmiszerek fogyaszthatók. Az ájurvédikus bölcsesség figyelembe veszi az ájurvédikus konstitúciós tipológia (dosha-prakriti) által meghatározott fiziológiai sajátosságokat, valamint számos más kulcsfontosságú megkülönböztető tényezőt, mint például az életkor, a nem, a faj, az éghajlat, az emésztési képesség, a stressz szintje, az immunrendszer állapota, az életerő, az esetleges betegségek, az érzelmek és a megküzdési képességek.


A hagyományos ájurvéda rendszer tanításai szerint minden ételnek van egy sajátos íze (rasa), egy aktív energiája (virya) és egy emésztés utáni hatása (vipaka). Ha két vagy három különböző ételt nem megfelelő módon kombinálunk, az emésztőerő (agni) túlterhelődhet, gátolva egyes enzimeket és káros anyagok (ama) termelődését okozva az emésztőrendszerben.

Az Ayurvédában az emésztési kapacitás (agni) állapota határozza meg, hogy az emésztés hogyan haladhat előre, de az ételkombinációk nagyon fontosak az emésztés előrehaladásában. Ha különböző és összeférhetetlen tulajdonságokkal rendelkező ételeket együtt fogyasztunk, az emésztési kapacitás általában csökken. 


A hagyományos ájurvédikus rendszer ragaszkodik ahhoz, hogy az élelmiszereket nem szabad helytelenül kombinálni, mivel bizonyos egészségtelen ételkombinációk fizikai vagy mentális zavarokhoz vezethetnek.
Ma már jól ismert, hogy a különböző élelmiszer-kategóriák speciális emésztőenzimeket igényelnek. Több különböző típusú, nem megfelelő módon kombinált élelmiszer fogyasztása több különböző emésztőenzim egyidejű kiválasztását igényli.


Az ételek kombinálásának ayurvédikus elvei az ősi ayurvédikus bölcsek írásaiból származnak. Az alapvető különbség a mai étkezési szokásainktól az, hogy az ájurvédikusok egy étkezés során csak két-három kompatibilis ételfajtát fogyasztottak, míg a modern ember hajlamos sokféle ételt fogyasztani egy étkezés során.
Az emberiség évezredek óta egyszerű módon készíti a természetes élelmiszereket. Az egyszerű ételek az egyik legjobb módja az egészség megőrzésének. 


Az ájurvédikus dietetika értékes ismereteket nyújt az egészséges, tápanyagokban gazdag élelmiszerek egy életre elegendő széles választékáról, amelyeket bizonyos egyszerű és egészséges kombinációs és elkészítési szabályok betartásával fogyaszthatunk.