KIEGYENSÚLYOZOTT TÁPLÁLKOZÁS AZ AYURVÉDÁBAN
Táplálkozás az Ayurvédában
Az ájurvéda hagyománya szerint a kiegyensúlyozott étrend nem korlátozható csupán a zsír-, szénhidrát- és fehérjebevitel korlátozására, sem pedig a kalóriákra, vitaminokra és ásványi anyagokra vonatkozó formális korlátozásokra.
Mindezen tápanyagok ismerete szükséges, de a valóságban ez csak túlnyomórészt intellektuális tapasztalat, és az emberek túlnyomó többsége számára nem közvetlen tapasztalat útján történik meg a kapcsolat e természetes anyagok valóságával és létezésével. Mindannyian felismerhetjük, hogy a narancslében lévő C-vitamin arányát nem tudjuk magunk számára egyszerűen csak utalással meghatározni, arról nem is beszélve, hogy a narancsok értelmi elemzéséből gyakorlatilag lehetetlen reálisan felismerni a C-vitamin és az A-vitamin közötti különbséget.
Nyugati táplálkozás
Általában a nyugati táplálkozás a laboratóriumi elemzések által szolgáltatott adatokon alapul. Az ájurvédikus táplálkozás a természet valóságából származik és közvetlenül azon alapul. Például, amikor az ízlelőbimbók érintkezésbe kerülnek az élelmiszerekkel, hatalmas mennyiségű hasznos információval látják el a lényben létező életelveket (doshák). Kizárólag ezen információk elemzésével az ősi ájurvédikus rendszer tudománya lehetővé teszi számunkra, hogy természetes módon, egyre inkább a gondosan érzékelt és intelligensen feldolgozott érzékszervi adatok által vezérelve állítsunk össze, majd kövessünk egy egészséges és kiegyensúlyozott étrendet, anélkül, hogy az étkezés aktusát bonyolult intellektuális munkává változtatnánk, ahogyan azt a modern táplálkozás gyakran ránk kényszeríti.
Amikor az általunk használt étel a maga érzékszervi módján beszél a lényünkben lévő életelvekhez (doshákhoz), különösen sok jelentős aspektust közöl, mert a különböző tulajdonságok vagy más szóval a különböző minőségi megnyilvánulások, például a kemény és könnyű, száraz és nedves-tiszta, meleg és hideg ájurvédikus minőségek által meghatározottak, mind jelen vannak benne, különböző arányban és a kölcsönös kölcsönhatás különböző viszonyai között.
Az ájurvéda évszázados hagyománya azt tanítja, hogy az élelmiszerrel kapcsolatos elsődleges információt elsősorban az étel sajátos íze (rasa) tartalmazza.
A hat alapíz
Az ájurvédikus hagyomány hat alapíz létezését hangsúlyozza, nevezetesen az édes, sós, savanyú, fűszeres, keserű és fanyar ízeket. Ezek az ízek általában könnyen felismerhetők. Szinte minden fűszeres étel csípős. A fanyar íz a fakéreg sajátos íze, és gyakran plasztikusan úgy írják le, hogy "az az íz, amitől könnybe lábad a szánk". A savanyú íz az ecet sajátos íze. A keserű íz számos bódító hatású növény, például a gyermekláncfű vagy az üröm íze.
A valóságban minden ételnek van egy sajátos íze (rasa), amely a fent felsorolt hat alapíz bizonyos arányú kombinációjaként fejezhető ki. Az olyan egyszerű ételeknek, mint a méz vagy az ecet, csak egy alapíz van a sajátos ízük összetételében, az említett példákban édes, illetve savanyú. A legtöbb élelmiszer azonban legalább két alapízzel rendelkezik a sajátos íz összetételében. A citrom savanyú, de édes és keserű is, a sárgarépa édes, de enyhén keserű és fanyar is, a sajt változó arányban édes és savanyú.
Az egyes élelmiszerek összetett, egyedi és egyedi ízét alkotó elemi ízek valóságos információs kódot jelentenek az adott élelmiszer tápértékéről. Az ilyen részletes és tökéletesen természetes tudás azok számára hozzáférhető, akik alaposan tanulmányozzák az élet ősi tudományát, az Ayurvédát, így értékes eszközt kapnak az egyensúly és az egészség megőrzéséhez a kiegyensúlyozott táplálkozás révén.